Nem jósoltak mára strandidőt,így kézenfekvőnek tűnt, hogy ki kell használni egy szabad vasárnap lehetőségeit.Régi álmom volt felkeresni a titokzatos Őserdőt, amelyről annyi  izgalmas és szép dolgot hallottam.A reggeli péksüti vásárlás után jókedvűen robogott a család Bánkútra, hogy meghódítsuk a fennsík csodálatos rétjeit.

Másfél kilométer volt a Faktor-rét, ahol megcsodálhattuk a "Faktor-réti madonnát", ami az 1900-as évek elején az erdei munkások ima helye volt.Innen utunkat Olasz-kapu felé folytattuk. A hely onnan kapta nevét, hogy Thurzó Gáspár irányításával 18 olasz hadifogoly vágta át a sziklagerincet 1918-ban, hogy utat nyissanak egy kisvasútvonal építéséhez. A sziklafalban emléktábla örökíti meg a verejtékes munkát. A vasútvonal 1940 környékén szűnt meg, jelenleg egy erdőgazdasági műút köti össze Szilvásváradot a Bükk-fennsíkkal.

Innen kezdődik a négy állomásra felfűzött, 7,2 kilométer hosszú "Olasz-kapu tanösvény".Lassan közeledtünk célunkhoz a misztikus őserdőhöz, amiről tudtuk, hogy "az első 25 hektárt a 19. század eleje tájékán vették ki a gazdálkodásból és azóta az ember közvetlenül nem avatkozik annak fejlődésébe: a 45–50 m magas, 180–200 éves bükkóriások „állva halnak meg”. Azt viszont nem tudtuk, hogy az egész körbe van kerítve dróthálóval és belépni csak külön engedéllyel lehet.A kerítés szét van szaggatva, le van taposva, ami mindamellett, hogy veszélyt jelent az itt élő állatokra, igen kiábrándító látvány.A tájékoztató tábla pont az élőhelyvédelemre hivatkozva utasít minket arra, hogy az elkerített út külső peremén folytassuk utunkat, hisz az Ősbükkösbe, így is betekintést nyerünk.(hát nem...)Őszintén megvallva nekem sajnos csalódás volt az Őserdő. Csüggedni viszont semmi okom nem volt, mert az idő csodálatos volt és a család is együtt,plusz amit ezután egy kósza ötlettől vezérelve az ösvényről letérve találtunk az kárpótolt mindenért.

Még Tar-kő előtt találtunk egy sziklás területet, ahol megebédeltünk, sütkéreztünk és gyönyörködtünk a csodában, amit úgy hívnak, hogy Bükk.Félóra pihenő és tanácskozás után úgy döntöttünk, hogy felkeressük Tar-kő és Három-kő pompás szirtjeit.Rövid keresgélés után találtuk meg a pecsételőhelyet,ami része a Bükk szirtjei túramozgalomnak.

Még Három-kőről csináltunk pár képet, majd vissza indultunk az OKT jelzésén Bánkút felé.Csodálatos illatú réteken,zsongó szedreseken és egy nyakig érő csalánoson keresztül értünk vissza a szánkópálya ismerős lankáihoz.Remek kis kaland volt ez, ami a számok tekintetében 18 kilométert és 7 órát jelentett.

Régóta terveztük, hogy ellátogatunk a csonka hegyhez.Sajnos legutóbbi látogatásunk alkalmával nem volt lehetőségünk felmenni a tanösvényen, mivel legnagyobb bánatunkra amikor megérkeztünk szakadó eső fogadott minket.Reggel bizakodva szálltunk be az autóba, hátha ma megkegyelmez nekünk az időjárás és saját szemünkkel is láthatjuk a Bél-kő méltán híres panorámáját.Tíz óra magasságában érkeztünk meg a hegy lábánál lévő ciszterci apátsághoz.

A  több mint 770 éves múlttal rendelkező templom látványa az erdő közepén lenyűgöző és megmozgatja az ember fantáziáját.Az apátság mellett egy elég nagy parkoló található, innen kezdtük meg túránkat az egykori kőbánya tetejére.

"Az 5 km hosszú, 7 állomásra felfűzött tanösvény bejárásához, az ismertető táblák megtekintéséhez 2-3 óra szükséges."Ez az állítás fedi is a valóságot.Többségében aszfaltozott út visz fel a hegyre. Kb. 400 méterről indulunk és 815 méterre érkezünk.Csodaszép virágok integettek felénk az út széléről, amíg elértünk az első látnivalóig a palabányánál lévő "kőfolyáshoz".

Innen a következő megálló a Szász-bérc vulkanikus eredetű orma, ahol érdekes párnaláva formákat és szép sziklarózsa foltokat találtunk.Itt pihentünk egy negyedórát és rácsodálkoztunk az alattunk elterülő zöld tengerre.

"A Bélkő oldalában 1963-ig folyt két mészkőbánya tölcséres művelése, ekkorra azonban a bányafal veszélyessé vált, ezért a termelést a hegygerinc tetején folytatták. A felső kőbánya 2002-ig, a bélapátfalvai cementgyár bezárásáig üzemelt."

"Ezalatt gyakorlatilag legyalulták a Bélkő tetejét, számítások szerint ma 7 millió köbméter hiányzik a hegyből.A hegy 550 méter feletti „sapkáját” 2008. február 15-én védetté nyilvánították."

A hegy tetején lévő kilátóhoz érve olyan élményben volt részünk, amihez egy jó félóra kellett hogy felfogjuk hol is vagyunk és mit is látunk.

Csodálatos élmény volt végig menni ezen az úton, reményeink szerint a következő kirándulásunk a bükki őserdőbe vezet.Tarts velünk akkor is a hegyre, mert mi ha mehetünk akkor Irány a Bükk!