Nem jósoltak mára strandidőt,így kézenfekvőnek tűnt, hogy ki kell használni egy szabad vasárnap lehetőségeit.Régi álmom volt felkeresni a titokzatos Őserdőt, amelyről annyi  izgalmas és szép dolgot hallottam.A reggeli péksüti vásárlás után jókedvűen robogott a család Bánkútra, hogy meghódítsuk a fennsík csodálatos rétjeit.

Másfél kilométer volt a Faktor-rét, ahol megcsodálhattuk a "Faktor-réti madonnát", ami az 1900-as évek elején az erdei munkások ima helye volt.Innen utunkat Olasz-kapu felé folytattuk. A hely onnan kapta nevét, hogy Thurzó Gáspár irányításával 18 olasz hadifogoly vágta át a sziklagerincet 1918-ban, hogy utat nyissanak egy kisvasútvonal építéséhez. A sziklafalban emléktábla örökíti meg a verejtékes munkát. A vasútvonal 1940 környékén szűnt meg, jelenleg egy erdőgazdasági műút köti össze Szilvásváradot a Bükk-fennsíkkal.

Innen kezdődik a négy állomásra felfűzött, 7,2 kilométer hosszú "Olasz-kapu tanösvény".Lassan közeledtünk célunkhoz a misztikus őserdőhöz, amiről tudtuk, hogy "az első 25 hektárt a 19. század eleje tájékán vették ki a gazdálkodásból és azóta az ember közvetlenül nem avatkozik annak fejlődésébe: a 45–50 m magas, 180–200 éves bükkóriások „állva halnak meg”. Azt viszont nem tudtuk, hogy az egész körbe van kerítve dróthálóval és belépni csak külön engedéllyel lehet.A kerítés szét van szaggatva, le van taposva, ami mindamellett, hogy veszélyt jelent az itt élő állatokra, igen kiábrándító látvány.A tájékoztató tábla pont az élőhelyvédelemre hivatkozva utasít minket arra, hogy az elkerített út külső peremén folytassuk utunkat, hisz az Ősbükkösbe, így is betekintést nyerünk.(hát nem...)Őszintén megvallva nekem sajnos csalódás volt az Őserdő. Csüggedni viszont semmi okom nem volt, mert az idő csodálatos volt és a család is együtt,plusz amit ezután egy kósza ötlettől vezérelve az ösvényről letérve találtunk az kárpótolt mindenért.

Még Tar-kő előtt találtunk egy sziklás területet, ahol megebédeltünk, sütkéreztünk és gyönyörködtünk a csodában, amit úgy hívnak, hogy Bükk.Félóra pihenő és tanácskozás után úgy döntöttünk, hogy felkeressük Tar-kő és Három-kő pompás szirtjeit.Rövid keresgélés után találtuk meg a pecsételőhelyet,ami része a Bükk szirtjei túramozgalomnak.

Még Három-kőről csináltunk pár képet, majd vissza indultunk az OKT jelzésén Bánkút felé.Csodálatos illatú réteken,zsongó szedreseken és egy nyakig érő csalánoson keresztül értünk vissza a szánkópálya ismerős lankáihoz.Remek kis kaland volt ez, ami a számok tekintetében 18 kilométert és 7 órát jelentett.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.