Hétfőn kirándulni azért jó mert biztos hogy egy teremtett lélekkel sem találkozol az erdőben,még frekventáltabbnak mondható helyeken sem.Kicsit borongós idő fogadott minket mikor megérkeztünk a gombához,innen kezdtük sétánkat a zöld jelzésen Gulicskára ezúttal kettesben a kisfiammal.

Két és fél kilométer a szirt a Majális parkból,nem mondanám vészesnek de néha néha jó megállni szusszanni.Kb egy óra alatt értünk fel,a hely pazar akárcsak a kilátás.

Amerre a szem ellát csak a Bükk és semmi más.

A hegyről a kék kereszt jelzésű "kohász út" hozott le minket,a többi szakaszát ugyan nem ismerem,de itt kb egy kilométeren keresztül egy igen keskeny,a hegy oldalában futó vékony szerpentinről van szó.Jobbra lefelé 40-50 méter meredély,az ösvényen öles fák keresztbe,egyszóval kisgyerekkel nem leányálom.

Innen egy erdészeti úton mentünk le Puskaporosra.A hámori mászófal tetején csináltunk még pár képet.

Sajnos itt egy igen rossz döntést hoztam,és a kisvonat sínén mentünk vissza a gombához.A talpfákon szörnyű gyalogolni hosszabb távon,és a viadukton se előny ha tériszonyod van.Mai sétánk kb. 7 kilométer volt és része a a Bükk szirtjei jelvényszerző mozgalomnak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.