Végre itt a hosszú hétvége.A húsvéti nagy bevásárlás után úgy döntöttünk sétálunk egy kis kört a gerincen,ami két kódot is tartalmaz a "Bükk szirtjei" jelvényhez.Ebéd után verőfényes napsütésben indultunk a gombához,ahonnan tényleg kalandosnak mondható pár órát töltöttünk a hegyen. 

A piros jelzésen indultunk el. Kb. 800 méter innen a Molnár-szikla, aminek ékessége a tetején lévő kereszt.A kilátás Alsó-Hámorra pazar,akárcsak a szemben lévő vonulatra.Az elmúlt hét esőzése jót tett az erdőnek és csodálatosan kizöldült minden.

Folytattuk utunkat a Szeleta-tetőre,ami innen két kilométer.Ekkor még nem sejtettük,hogy a felettünk gyülekező felhőkből egy olyan vihar kerekedik,ami a tető helyett a barlangba zavar be minket egy órácska pihenőre.

A barlangtól kb. 500 méterre -szinte pillanatok alatt- a gerinc tetején kapott el minket az orkános széllel érkező eső.Igazából rosszabb helyen nem is lehettünk volna,a gerinc szélén álló fák úgy hullámoztak, mint szebb napokon a Balaton.Sajnos pár lépésen belül bekövetkezett az, amitől tartottam.Hatalmas robajjal előttünk egy kb. nyolc-tíz méteres fa dőlt keresztbe az úton,ami kidöntötte azt a társát, amire rá esett.Ez a fa is szintén az úton landolt,teljesen elzárva előlünk a gyors tovább haladás reményét.Ekkor már az úti célunk a barlang volt.

Mikor megérkeztünk meglepődve láttuk,hogy van pár ideiglenes lakója a menedéknek.Összesen hat ember volt bent,két külön csapat.Míg száradtunk és vártuk, hogy elálljon az eső pálinkával kínáltak minket,gondolom nem néztünk ki túl fitten.Egy órát töltöttünk el Herman Ottó híres felfedezéseinek helyszínén,majd az eső csendesedésével vissza indultunk.Még megörökítettük a fát, majd csurom vizesen bepattantunk az autóba és irány egy kád jó meleg víz.

Hétfőn kirándulni azért jó mert biztos hogy egy teremtett lélekkel sem találkozol az erdőben,még frekventáltabbnak mondható helyeken sem.Kicsit borongós idő fogadott minket mikor megérkeztünk a gombához,innen kezdtük sétánkat a zöld jelzésen Gulicskára ezúttal kettesben a kisfiammal.

Két és fél kilométer a szirt a Majális parkból,nem mondanám vészesnek de néha néha jó megállni szusszanni.Kb egy óra alatt értünk fel,a hely pazar akárcsak a kilátás.

Amerre a szem ellát csak a Bükk és semmi más.

A hegyről a kék kereszt jelzésű "kohász út" hozott le minket,a többi szakaszát ugyan nem ismerem,de itt kb egy kilométeren keresztül egy igen keskeny,a hegy oldalában futó vékony szerpentinről van szó.Jobbra lefelé 40-50 méter meredély,az ösvényen öles fák keresztbe,egyszóval kisgyerekkel nem leányálom.

Innen egy erdészeti úton mentünk le Puskaporosra.A hámori mászófal tetején csináltunk még pár képet.

Sajnos itt egy igen rossz döntést hoztam,és a kisvonat sínén mentünk vissza a gombához.A talpfákon szörnyű gyalogolni hosszabb távon,és a viadukton se előny ha tériszonyod van.Mai sétánk kb. 7 kilométer volt és része a a Bükk szirtjei jelvényszerző mozgalomnak.