A rekkenő hőség nem teszi túl vonzóvá a kemény szintemelkedéseket és a véget nem érő trappolást,de ha az embernek mehetnéke van a hegyre, akkor bizony menni kell.A múlt héten és ma is egy 6-8 kilométeres sétát tettünk a Bükk északi részén. Látnivalóban nem volt hiány és három kódot is sikerült begyűjteni a "Bükk szirtjei" igazolófüzetbe.

Múlt heti sétánk első állomása Kapubérc volt.

                                                              -Kapubérc-

Most is lenyűgöző kilátás volt a jutalmunk bármelyik csúcsot másztuk meg.Frissességünkről ez alkalommal a Szilvia-forrás gondoskodott, akiről egy korábbi kirándulás alkalmával tudtuk meg, hogy egy erdész három lánya közül az egyik.Következő kilátónk név szerint a Kemesnye-bérc volt, ahonnan a panorámába egy szép nagy irtás csúfított bele.


                                                        -Kemesnye-kő-

Mai utunkat a Nagyvisnyó melletti ifjúsági tábor mellől kezdtük,itt jegyezném meg, hogy a tábor elképesztően jó hangulatot és izgalmas programok lehetőségét mutatja a külső szemlélődő felé.Egy hatalmas tisztás mellett parkoltunk le a hangosan csobogó Bán patak partján.Feledhetetlen kaptató vitt fel minket a Dédesi várrom aljához, ahonnan a nem messze található Vásárhelyi-kő felé vettük az irányt.

                                                           -Vásárhelyi-kő-

Nem időztünk sokat a szirten, csináltunk pár képet, pótoltuk az elvesztett folyadékot, majd vissza.Én a térkép szerint a Dédesi kisvár tetejére kapaszkodtam fel egy kód reményében, mint később kiderült hiába.A  kisvár valójában egy mászófal, aminek az aljában találkoztunk is egy pár mászóval, akiktől útbaigazítást kértünk.Segítőkész informátorunk útbaigazított minket, majd közölte velünk, hogy nem mellesleg egy olyan tájvédelmi területen vagyunk, ahová csak külön engedéllyel lehet belépni.

                                              -a kisvár a Dédesi kilátóból-

Maga a tudat, hogy renitens túrázók vagyunk nem nagyon hozott zavarba, elvégre a kijelölt utakról nem tértünk le sehol és ha ezért valaki megakar büntetni az száradjon az ő lelkén.Hamar felértünk a Dédesi romvárhoz amiről azt érdemes tudni, hogy a 13. században épült,fennhatósága alá tartozott Dédes és Sajószentpéter mezőváros, valamint Tardona,Nagyvisnyó,Tapolcsány,Mályinka,Szilvásvárad és Rátótföldje.A várat 1567. április 1-jén kezdték el ostromolni a törökök, melyet 15 napig tartottak a várvédők. Ekkor a vár parancsnoka a megmaradt puskaport a vártorony alá hordatta össze, majd a védők egy rejtett alagúton elhagyták az erődöt. A kanóc tüze akkor ért a puskaporhoz, amikor a törökök diadalittasan berontottak a várba. Az építményt több száz török katona sírjává vált. Hasszán pasa bosszúból a vár megmaradt részét is leromboltatta, és innentől kezdve egészen napjainkig a dédesi vár romvárként van nyilvántartva.

                                                -kilátás a Dédesi kilátóból-

Hazafelé még megnéztük a Mályinka felé épített új kilátót, abban a reményben, hogy már használatba lehet venni, de sajnálatunkra még munkások dolgoztak rajta.Sebaj gondoltam, mert ha legközelebb újra mehetnékünk van ismét lehet mondani, hogy Irány a Bükk!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.